Mennyi fehérjét fogyasszunk, szénhidrát tartalmú ételek, fehérje tartalmú ételek

Míg a növényi eredetű élelmiszerek a legfőbb szénhidráthordozók, addig a jelentősebb fehérjeforrások az állati eredetű élelmiszerek; a hüvelyesek és a gabonafélék szintén fontos fehérjeforrások.

A korszerű táplálkozási irányelveket követve a napi fehérjemennyiségnek csak a felét ajánlott állati eredetű forrásokból biztosítani. Ez is alátámasztja, hogy véglegesen el kell vetni azt a korábbi nézetet, miszerint a cukorbetegnek "húst hússal" kell ennie. A túlzott húsfogyasztással felborul a kívánatos tápanyagforrás-egyensúly, azaz a megfelelő szénhidrát-zsír-fehérje bevitel aránya és jelentősen nő az energiafelvétel, hiszen a fehérjeforrások többnyire különböző mennyiségű zsiradékkal együtt fordulnak elő /rejtett zsír/. Ez elkerülhető, ha az elfogyasztott élelmiszerek szénhidrát- és energiatartalmát együttesen tartja szem előtt a cukorbeteg.

A hústermékek közül a zsírban (rejtett zsírra is gondoljunk), és így energiában szegényebb források (baromfi, sovány marha és sertés húsok, halak, gépsonka, baromfi párizsi, aszpikos készítmények) ajánlottak. Igen előnyös lenne legalább heti 1-2 alkalommal halat [folyami (busa), tengeri] enni, ezek omega-3 zsírsavtartalma kedvezően csökkenti a vérzsír-szintet, valamint a halak energiaértékük szempontjából is kedvezőek (10 dkg sovány sertéshús=160 kcal; 10 dkg heck=90 kcal).
A tojás nem emeli a vércukrot, sárgájának viszont magas a koleszterin- és energiatartalma (1 tojás sárgája=16 g CH, 55 kcal), átlagosan heti 3-4 db fogyasztása ajánlható.

A cukorbetegség nevetéssel is kezelhető

Az amerikai Loma Linda Egyetem kutatói új vizsgálatukban kimutatták, hogy a cukorbetegek hagyományos gyógyszeres kezelése mellett alkalmazott "nevetésterápia" előnyös és valóban mérhető élettani változásokat idéz elő a páciensek szervezetében. A csak gyógyszerekkel kezelt és az emellett még humoros videókat is rendszeresen megtekintő csoport tagjai között érzékelhető különbségeket tapasztaltak a stressz, illetve a gyulladásos folyamatok súlyosságát jelző anyagok, valamint a "jó" koleszterin vérben mérhető koncentrációjában.